A tanári hivatást sokszor egy orvos hivatásához szoktam hasonlítani. Még ha közvetett értelemben is, de a tanár, emberi életekért felelős: emberek sorsa, jövője múlik azon, hogyan végzi a munkáját, a személyek, akik hozzá fordulnak, megbíznak benne és tőle várják a segítséget. Ezért már a kezdetektől fogva mindent megteszek azért, hogy a lehető legfelelősségteljesebben és legkörültekintőbben végezzem ezt a hivatást.
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a munkája a hobbija. Szeretek kommunikálni, új embereket megismerni, átadni a tudást és megértetni. Alkotója és – a tanítványokkal együtt – aktív résztvevője lenni annak a folyamatnak, mikor a kezdetektől eljutunk a tanuló által igényelt szintre. Épp ezért is, az általam tartott órák jó hangulatban, közvetlen stílusban folynak.
Mindent megteszek, hogy fenntartsam (vagy éppen megteremtsem) a motívációt; hogy a tanítvány érezze a tudás elsajátításának és a megértésnek nagyszerű élményét. Szoktam „emberek továbbfejlesztéseként” is emlegetni ezt a hivatást, mivel (bár nyers ez a kifejezés), de valóban ez történik: egy alkotási folyamat, melyben szükség van mind a tanár, mind a tanuló együttes közreműködésére és szorgalmára. Ha ez megvan, a siker garantált!
Megnézem
