Mi értelme a tanulásnak?!

Körülbelül egy héttel ezelőtt az egyik tévécsatora stúdiójában két riporter beszélgetett egy új tanulási módszerről egy újonnan kifejlesztett angol tananyag kapcsán és elhangzott egy nagyon érdekes kérdés is, ami már bennem is felbukkant napokkal azelőtt.

A tanulási módszerek mostanában úgy ütik fel a fejüket, mint a gomba a nedves napos időben a mezőn és már-már emlékeztetnek a sokat ígérő diétákra, aminek a vége legtöbbször csalódással jár.

A hangzatos úgynevezett új tanulási módszerek, sokszor/ nagyon gyakran/ csak jól csengő szlogenek?! 

Igen, beleugrunk, aztán rájövünk, hogy nem kínálnak sokkal többet, mint amit eddig is kipróbáltunk, a tanuláshoz szükséges kitartást, logikus gondolkodást, maga a tanulás folyamatát nem spórolhatjuk meg.

Szerintem ez azért is alakult így, mert sokszor nem értjük, hogy mire jó magának a tanulásnak a folyamata. (Tehát már ennek a megértése is a tanulási folyamatnak a része ;) )

Az általános iskolai évektől kezdve a gyerekek túlnyomó része úszik együtt az árral, nem érti (a szülőkkel együtt), hogy hogyan kéne megtanulnia, a fejébe gyömöszölnie, azt a sok tananyagot, aztán a különféle (komplex és kevésbé komplex) vizsgákon meg emlékeznie az egészre...

Hát igen, sokszor én sem értem, pedig túl vagyok már néhány iskolán, vizsgán és képzésen, néhány megmérettetésen.

Na de, akkor mi a megoldás !?

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy megértsük, hogy mit szolgál saját magunk számára a tanulás folyamata és mi a saját magunk számára a legmegfelelőbb módszer.

Tapasztalatom szerint az iskolában, még mindig csekély (vagy szinte semmi) idő jut a tanárnak a gyerekekkel együtt, hogy KIKÍSÉRLETEZZÉK, hogy az adott gyereknek (individuumnak) melyik tanulási módszer a legmegfelelőbb és mit kell tennie ahhoz, hogy hatékonyan tudjon gazdálkodni az idejével, úgy hogy a tanulás mellett a feltöltődésre, játékra, szórakozásra, kikapcsolódásra is jusson ideje, hogy a különböző tevékenységi formák összehangolásával egyensúlyba kerüljön a tanulás folyamata is.

Az EGYENSÚLY kulcsfontosságú fogalom, amivel keveset törődünk, de ott legbelül szakadatlanul (elnyomhatatlanul) érezzük, hogy nagyon el van csúszva.

Ha magamat megvizsgálom, akkor látom, hogy mostanában (jó néhány körülbelül 30 éve/ most vagyok 40 éves) az elmélet/ a gondolkodás/ a folyamatos tervezés folyamata a gyakorlati cselekvés rovására. Túlnyomó részben agyban vagyok, rengeteget ülök, dolgozom, ezért kimondottan jól esik, hogy ha pl. mint egy óriás legót (valamilyen bútordarabot) saját kezünkkel összeszerelünk a párommal, vagy átrendezzük egy kicsit a lakást, kiselejtezünk, anyukámmal kössek vagy megvarrjunk valamit, és egyéb gyakorlati tevékenységeket végzünk, sportolunk (tanulás mellett, az elméleti gondolkodást kiegészítve) de semmiképpen sem helyette!!

IGEN, teljes szellemi felfrissülést nyújt, olykor még a mosogatás is, ha oda tudunk figyelni az adott tevékenységi formára, amit folytatunk.

Ha már készültél nagyobb megmérettetésű vizsgára, akkor biztosan szembetalálkoztál azzal az effekttel, hogy éppen, amikor le kellett volna ülni tanulni, mert már valahogyan összelapátoltad magadban az elhatározást, hogy most aztán szisztematikusan nekikezdesz (mert őrülten sürget az idő), akkor még akár egy kis szobában is hirtelen rád tör a takarítási kényszer, előgurulnak a padlón a már napok óta ott heverő, de éppen, pont akkor a szemed elé kerülő porcicák, amiket azon nyomban szeretnél kiporszívózni, meg természetesen, akkor már felmosni, meg  a port is le kéne törölni...szóval égetően rád tör a takarítási láz vagy a barkácsolási kedv, mert éppen akkor hirtelen megjelenik a régen várt ihlet.

De ez jórészt mind hárítás és félelem attól az energiabefektetéstől és megpróbáltatástól, ami a vizsgákra való idegeket próbára tevő, energiabefektetésből és erőfeszítésekből áll. 

Na de akkor mire jó a tanulás folyamata, mire jó ez az egész kínszenvedés?!

Sokáig gondolkoztam azon, hogy belevágjak e az egyetembe, hogy meg merjem e próbálni, hogy elég jó vagyok e.

Miután haza érkeztem és visszaköltöztem 2005-ben Németországból egy nagy szerelmi csalódással a puttonyomban, bár nagyon megszerettem a német nyelvet, úgy is mondhatnám, hogy az életem részévé vált, az egyetemi tanulmányoktól már elment a kedvem. Bár nagyon jó pontokkal felvettek az ELTE német irodalom szakára, és két év halasztás után kedvetlenül (abban reménykedve, hogy időközben ez megváltozik)  bele is vágtam, nem éreztem magamban az elszántságot, kitartást és kedvet, hogy keresztül rágjam magamat munka mellett, mindazon a tananyagon, aminek a legnagyobb részéről azt éreztem, hogy nincs értelme, mert semmilyen gyakorlati haszna nincsen.

Szerettem az Eszterházy Károly Főiskola német karát, de azért eléggé elfáradtam a 3 év alatt. Jó érzéssel töltött el, hogy jó eredményekkel zártam és arra is büszke voltam, hogy a 3 éves időszakot, halasztás nélkül 3 év alatt be tudtam fejezni és a kezdő kb. 42 (nappali tagozaton kezdő) emberből ott voltam a kb. 16 emberes diplomázó gárdában. Azonban ennek az volt az ára, hogy a 3 évet, nagyon kevés buliázással, de annál több áttanult nappal,éjszakával és hétvégével zártam. Nem vagyok gép, egyszerűen kifáradtam.

2016 telén többször felbukkant bennem a gondolat és a kétely, hogy valóban jól tettem e, hogy ott hagytam az egyetemet 2006-ban. De valahogy arra a következtetésre jutottam, hogy annyira nem érdekelt a tananyag, hogy ha őszinte vagyok magammal, ha végig kellett volna csinálnom ott a vizsgákat, akkor "megerőszakoltam" volna magamat, ami meg nem éppen nagy motiváció és nem adja meg a szükséges lendületet a nagyobb kihívásoknál.

2016 február elején hétvégére Egerbe utaztam, mert ott találkoztunk a párommal, aki Prágából érkezett.

A buszon ott ült egy régi ismerősöm, aki ugyancsak az egri főiskola német nyelvtanári szakra járt 2003-ig. Beszélgetésbe kezdtük és ő kérdezte meg, hogy hallottam e arról, hogy a főiskolának már van egyetemi kara és ha szeretném, akkor egy éven belül elvégezhetem. 

Érdeklődve, de kicsit szkeptikusan kérdeztem meg, hogy milyen tantárgyakat tanultak... és fél órán belül, már azon törtem a fejemet, hogy hogyan adjam elő a páromnak az ötletet, hogy szeretném elvégezni Egerben az egyetemet, ami persze sok ingázással járt.

2017 májusában- júniusában a szigorlatra, a módszertan vizsgára és a portfólió védésre, hirtelen minden összeállt és ez az egyetemen töltött év, nem csak a tudásanyag elmélyítésében segített, hanem abban is, hogy jól alaposan megfigyeljem magamon és a tanártársaimon, kollégáimon a tanulási folyamatokat és azt, hogy hogyan reagálunk az erőt, idegeket megpróbáló kihívásokra (mert jól láthatóan, mi is ugyan úgy reagáltunk, mint a saját diákjaink) 

Rájöttem és átéltem, hogy mi az értelme a nagyobb megmérettetéseknek, hogy miért féltem annyira az érettségitől és miért nem készültem jól fel rá.

Életem egyik legjobb döntése volt több szempontból is, hogy belevágtam ebbe az évbe, erőt, időt, energiát, anyagiakat nem sajnálva eredményesen be is fejeztem.

Kedves olvasó, amennyiben szereted a német nyelvet valamint jó vagy belőle, és szeretnél német nyelvtanárként szakképesítést szerezni, szívből ajánlom Egerben a német nyelvtanári kar családias hangulatú tanszékét. 

Az ott tanító tanárok jól képzettek, emberiek, lelkiismeretesek és egyben megkövetelik a szükséges tudást ahhoz, hogy a legjobbat hozd ki önmagadból, amennyiben valóban erre a pályára készülsz, és nem csak tanár, hanem pedagógus is szeretnél lenni.

Amennyiben megfelelő helyen, megfelelő személyektől tanulsz komplex gondolkodásra tanít (amit egy idő után egyetemesen is használni tudsz, és nem csak a megtanult tantárgynál, tananyagnál) . 

Sokszor azt gondoljuk, az a téves képzet él bennünk, hogy a megtanulandó anyag, olyan mint a 2D kép, valami aminek van egy eleje meg egy vége és annyi, 100 %-ban mérhető. 

De megkockáztatnám a kijelentést, hogy ennek is lelke van, olyan mint egy lélegző (amorf, alakját változtató) forma. 

Évek alatt arra jöttem rá, hogy a rendszerben látott, (tanult) tudásanyag, olyan mint egy folyamatosan bővülő, flexibilis gömb,

AMI (bizonyos sebességgel) folyamatosan (szerencsésebb esetben) bővül és változik, nem statikus, ahogyan azt sokan gondolják. 

 

Természetesen vannak szabályszerűségek, amik fixek, de gondoljunk csak bele, a nyelv szókincse, vagy egyes szabályszerűségek is folyamatosan változnak.

Pl. eredetileg 9 eset volt a német nyelvben, most 4 van és a Genitiv (a birtokos eset) állítólag kihaló félben van. Persze ezt mi nem biztos, hogy megéljük, de az unokáink már lehet, hogy igen.

Vagy a KATI szórenddel álló kötőszavakat valamikor egyenes szórenddel használják a német anyanyelvűek is a beszélt nyelvben, állítólag idővel, majd ez is kihal, de még létezik, és amíg létezik, addig érvényes.

A megszerzett tudáshoz vezető folyamat olyan, mint egy folyamatosan táguló elasztikus gömb.

A nyelvtanulás és más ismeretek tanulása során (megtanult rendszerek), amit tanulsz és egyben elsajátítasz, az minden más területen használható, az által, hogy beépíted, a már meglévő tudásodba, kiegészíted vele.

Az igazán jó, hatékony tanárok, pedagógusok, nem csak átadják a tudásanyagot, hanem beszélgetnek is veled vagy a csoporttal és gondolkodásra ébresztenek, ami erősíti az önbizalmat, valamint az önálló, független gondolatokat is serkent (kortól függetlenül). Soha nem késő elkezdeni tanulni!

A jó tanár/ pedagógus nem megmondó ember, de segít lefektetni az alap szabályszerűségeket, a kereteket, amire már önállóan is építkezhetsz (kortól függetlenül).

Megmutatja a hibákat, de nem ítél el érte, ezzel megtanulva, hogy hibázni lehet, de kijavítani érdemes.

Láthatod és megélheted, hogy te is képes vagy rá, ami erőt ad a további lépésekhez.

Túl sok csodamódszerről olvastam már, és nap mint nap egyre több jól csengő, hirdetéssel (marketing fogással) találkozom. Erre szerettem volna ebben a bejegyzésbe röviden (teljesség igénye nélkül), magántanárként/ pedagógusként/ emberként reflektálni.

A bejegyzés borítóképe az Eszterházy Károly Egyetem B.épülete előtt készült 2017.június 16-án, közvetlenül a portfóliónk megvédése után. A képen a végzős tanárkollégák illetve a vizsgabizottság tagjai/tanárai/ egyetemi oktatói láthatóak a német tanszékről.

Azért választottam ezt a képet, mert a tanulás helyszínét és az ott oktató szakképzett tanárokat, ugyan annyira fontosnak találom, mint a csoportunk tagjait, hiszen egy nagyon jól működő (szívemnek kedves) csapat alakult ki, és rengeteget tanultunk egymástól is.

Maga a kép egyfajta tisztelgés mindenki felé, mert együtt hoztunk létre közösen valamit, ami maradandó tudás/ emlék marad. 

Amennyiben szakképzett, német nyelvtanárt szeretnél, aki segít neked tovább gördülni az akadályokon, tanulási tippekkel segíti a német nyelv elsajátításának a folyamatát, keress meg bátran.

+(36) 20- 954-0305