Melyiket válasszam?!- Egyéni, csoportos, személyes, online/ skype-os?!

Sokan sokfajta szituációba kerülünk, ami arra visz rá, hogy fejlődjünk, fejlesszük az (idegennyelv) ismereteinket.

Amennyiben idegennyelvről van szó;

van, hogy időben el tudunk kezdeni a külföldi létre való berendezkedést/ felkészülést, van hogy villámcsapásként érkezik a "kiszámíthatatlan"változás és lépni kell, el kell kezdeni az adott nyelvet tanulni, a lehető leggyorsabban megszerezni azt a tudást, ami legalább a kezdő akadályokon átsegít, hogy megértessük magunkat "hogy ne adjanak el".

Annyiféle módszert, jó tanácsot olvasni, de amikor döntenünk kell, akkor mégis ott lebeg a sürgető kérdés, hogy mégis mi mellett döntsünk? 

Gyakorló, hivatásos nyelvtanárként szeretnék most segíteni. Pontokba szedtem a tapasztalataim alapján, hogy kinek mi lehet a legjobb, hogy könnyebben, gyorsabban meghozhasd a döntést, hogy célirányosan tudj cselekedni. 

Nézzük először a személyes nyelvoktatást ( amely általános-, szakmai nyelvoktatást, gyakran iskolásoknál korrepetálást, esetleg nyelvvizsgára való felkészülést foglalhat magában).

Személyes nyelvoktatást általában azok szoktak választani, akik félnek mások előtt megszólalni, mert úgy érzik, hogy nekik mindig kicsit döcögősebben, kicsit lassabban, nehezebben megy valaminek a megértése, több időbe kerül egy szabályszerűség elsajátítása. 

Kellemetlen iskolai tapasztalatok is húzódhatnak a háttérben, amik szorongáshoz, félelemhez vezetnek. Ezek a típusú tanulók, sokszor azt érzik, hogy ők nem elég jók (esetleg nem elég okosak).

Az introvertált személyiségjeggyel rendelkező emberek is gyakran  döntenek egyéni nyelvtanulás mellett, természetükből adódóan visszafogottabban, visszahúzódóbbak, nem szeretnek mások előtt annyira szerepelni (középpontban lenni), mert nehezebben alakítanak ki spontán emberi kapcsolatot. Nekik egyszerűen jól esik egy magántanárnál tanulni, mert bizalmi alapon jobban meg mernek nyílni, ami megteremti a hatékony nyelvtanuláshoz szükséges bizalmi légkört is.

úgy érzik, hogy több időre van szükségük egy- egy anyagrész elsajátításához. (Tudják, hogy képesek rá, csak egyszerűen több időre van szükségük hozzá.)

Ha el kell képzelni, akkor olyan ez, mint egy jóga- vagy nyújtó gyakorlat. Mindenkinek saját magához kell mérni magát (ami bár könnyűnek tűnik, de sokszor mégis eszeveszetten bonyolult), hogy mindenki a saját tempójában érhesse el a kitűzött célt. 

Az esetek jelentős hányadában azonban nem bírjuk megállni, hogy ne kezdjük el másokhoz hasonlíthatni magunkat. Ilyenkor gyakran előtörnek a kellemetlen emlékek is, amik kudarcokat idéznek és ha nincs mellettünk egy mentor, egy segítő személy, aki ismeri a folyamatokat és külső szemlélőként tuja koordinálni a dolgokat, akkor gyorsan beüthet a krach és mi nem érjük el a kitűzött célunkat. 

Azoknak ajánlom a magán órákat, akik hosszú távon gondolkodnak és szükségesnek érzik, hogy a saját tempójuknak megfelelően, rendszerszerűen (rendszerben látva) és nem "lóhalál vágtatva" szeretnék elsajátítani a szükséges tudást.

Folyt köv.