Élet a korlátokon túl

Elkerülhetetlen tény, hogyha többre vágyunk az életben, mint amit jelenleg birtoklunk, ahhoz többé kell váljunk magunk is, valamin változtatnunk kell  jelenlegihez képest.

a változás jó, mégis rettegünk tőle.
Miért van ez így?

A megszokások, a megszokott biztonság feladása egy bizonytalanért mindig kétségeket vált ki az emberből. Mik ezek a kétségek, miért vannak, és honnan jönnek? Egyáltalán észrevesszük őket, hogy léteznek? Léteznek bizony! Nem maguktól jöttek hozzád, Te hoztad őket létre. A kétségek, a félelmeink szülik a korlátainkat, melyek védik a jelenlegi életterünket. Alapvetően ez így rendjén is van, kell, hogy legyenek egészséges határaink, fontos a „határvédelem” (erről később írok majd egy másik blogban, és a nemet mondásról fog szólni). Az nem mindegy azonban, hogy ez milyen mértékű. Vasbetonkerítést állítunk, vagy csak egy könnyen áthelyezhető határvonalat húzunk. Amikor valaki már stagnálva, beragadva érzi magát az életében, savanyúnak, kissé megkeseredettnek, az már inkább börtön, mintsem egészséges határ.

A korlátainkat a gondolkodásmódunkkal hozzuk létre. Gondolkodásmódunkat befolyásolja a gyermekkorunk, neveltetésünk, az évek során összegyűlt, tapasztalatok, kudarcok. Ezek alapján alkotjuk meg a személyes világunkat, melyben biztonságban érezhetjük magunkat.

A változásnak két forrása lehet:

1. Kétségbeesés: Amikor már annyira rossz a helyzet, hogy a kétségbeesés, a végső elkeseredés késztet változásra. Erre szokták mondani, hogyha valaki idáig jut az hónapok, évek hanyagságának elkerülhetetlen következménye. Ez kicsit erősen hangzik,valójában azt jelenti, hogy hosszú ideig elnyomva van az emberben a helyzettel kapcsolatos elégedetlenség, és eljut odáig, hogy már nem tudja magát becsapni tovább szembe kell néznie vele, hogy változásra van szükség. Olykor ez nem is tudatos, és sajnálatos módon egy betegség kényszeríti arra, hogy változtasson.

2. Ösztönzés: Bármilyen forrásból származzon is az ösztönzés felszítja az érzéseket, lelkesít, inspirál, pozitív izgalommal és energiával tölt fel. Lehet az egy másik ember története, vagy egy jó beszélgetés, ami elindítja a fantáziánkat, a lényeg, hogy itt kezünkben van az irányítás, és megvan a spiritusz, a pozitív szellem, ami előre visz. Nem a rémület, és menekülés hajt bele egy adott változás elindításába.

A határok egészséges feszegetése szükséges ahhoz, hogy az ember fejlődjön.

Mindig csak egy kicsit kell kijjebb tolni a határainkat, apró lépésekkel. Ezek apró sikerélményeket okoznak, és tapasztalatot adnak, hogy meg tudjuk tenni a következő lépést.

Nem a sorsunk, körülményeink határozza meg, hogy hová tartunk, hol kötünk ki az életben. A gondolkodásmódunk, és ez alapján a viselkedésünk határozza meg hogy merre tartunk, meddig jutunk.  A jól megerősített kerítéssel körbevett legelő kopárrá válik egy idő után, és friss területet kell keresni. Így van ez a vetéssel is. Nem lehet mindig ugyanarra a földre vetni, mert nem fog termést hozni. Ahhoz, hogy aratni lehessen, először vetni kell, ha nem vetjük el a sikerünk, boldogságunk magjait, nem várhatjuk, hogy bőséges termésünk lesz.

Ha képesek vagyunk módosítani gondolkodásmódunkat, ítélet, és döntéshozatali rendszerünket, akkor gyökeres változást hozhatunk az életünkbe.