"Albert Einstein se jutott volna el az egyetemig a magyar szisztémában..."

Csákvári Zita

Mostanában találtam rá Vekerdy Tamásra és írásaira. Néhány napja fejeztem be Érzelmi biztonság című könyvét.

A könyvben leírtak több szempontból is megragadtak. Olyan nézetek köszöntek vissza benne, amiket magam is vallok és gyakorlati úton jutottam a következtetésekhez, és így más tollából visszalátva megerősítettek abban, hogy mégsem ment el az eszem és tovább lendített. :)

Más szempontból pedig igazán magával ragadó volt Vekerdy stílusa, ahogyan lényegre törően, közérthetően leírja a sokszor egyre többünk számára szembetűnő már- már szemtelennek tűnő igazságot.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

" ... A problémás gyerekek másik csoportja már korán kitüntetett érdeklődést mutat valamelyik tantárgy iránt.

Átlageredményeikkel keveset törődnek, amit nincs kedvük, azt nem tanulják, de a választott tantárgyba mélyen beleássák magukat.

bukás rendszerint nem fenyegeti őket a továbbtanuláshoz túl közepes érdemjegyet szednek össze (Néha még kedvenc tárgyukból sem érnek el kimagasló eredményt, mert túlzott érdeklődésük következtében összetűzésbe keverednek a tanárral.)

A lassan érő gyerekek sincsenek sokkal szerencsésebb helyzetben. Ők a számunkra túl sok és túl korai információ elől egyfajta burokkal védik magukat- sokszor álmodozók, szórakozottak, és csak kamaszkor után kezdik megmutatni valódi képességeiket. Addigra azonban- a megfelelő iskolákba való bejutás szempontjából- már elkéstek.

"(Albert Einstein sem jutott volna el az egyetemig a magyar szisztémában…)"

Idézet Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság című könyvéből

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagyon jót derültem ezen az utolsó zárójeles mondaton. Bár nem olvastam Albert Einsten életrajzi regényét, elkezdtem nézni néhány hónappal ezelőtt a Géniusz című életrajzi minisorozatot (online is elérhető), ami Einstein élettörténetét dolgozza fel.

Nos már az első részekből kiderült, hogy Einsten gondolkodásmódjával és viselkedésével csak úgy családjának, mint tanárainak feladja a leckét.

A könyvet olvasva többször magamra ismertem, én a "problémás gyerekek másik csoportjához" tartoztam, bár a tanárral való összetűzés nem volt rám jellemző, de szinte teljes közepes eredménnyel zártam az érettségimet, egyetlen egy tantárgyból lettem ötös a többi érdemjegyem mind hármas lett.

Bár ennek az egyik oka az is lehetett, hogy nem abba az irányba tanultan tovább a szakközépiskolában, ami valóban érdekelt.

De most visszagondolva az egyik legnagyobb döbbenet sok egykori tanárom számára is, amit akkoriban még magam sem hittem, hogy egyszer egyetemei végzettséggel rendelkező német nyelvtanár leszek.

Azért tartom fontosnak, hogy beszéljek/ beszélgessünk erről a témáról, mert pályafutásom során sok tinédzsernél, fiatal felnőttnél láttam/ látom a bizonytalanságot, hogy nem érzik elég jónak, tehetségesnek magukat, (ki éppen mi miatt), nagyon fontosnak tartom, hogy kapaszkodókat kapjanak és megerősödjenek, hogy erejüket, hitüket és koncentrációjukat összeszedve tovább haladhassanak a számukra legmegfelelőbb úton.